Ez egy másik szurdok (inkább völgy) a Jeseníky-ben. Vrbno pod Pradědem és a tőle kb 8 km-re lévő Hotel Vidly között van fél úton. Nem közvetlenül a völgy bejáratánál (attól kb. 200 m-re) van egy kis parkoló, itt érdemes a kocsit lerakni. Ez viszonylag egy kisebb jelentőségű völgy, de arra nagyon jó, hogy egy jót sétáljunk benne. A magyar neve Köves Patak, de szerintem nem a patakban lévő kövekről kapta a nevét (hanem a völgy több helyén falat képező sziklákról). A terület természetvédelmi terület és ahogy haladunk felfelé az úton, kb 200-300 méterenként áthaladunk 1-1 sziklakapun. Valószínűleg ezeket áttörte a patak és a mostani medrében fut immár. Nagyon szépek ezek a sziklakapuk, némelyik közvetlenül az út mellett található és eléri a 15-20 m magasságot is. A párja a patak túloldalán van. Az egyik helyen érdekes rétegződést láttunk, a szikla anyaga közé kalcit rakódott ki és igen érdekes rétegződést mutat.
Egy fél napos túrára jó, az unokám nagyon élvezte a csendet (csak a patak csörgedezése volt hallható), igen sok szép lepkét és rovart láttunk, ezeket nagy élvezettel tanulmányozta.
Az összes, Vrbno pod Pradědem, Skalní Potok-nál készített fotó ITT található!
Figyelem: ha valaki szereti Csehországot, szeret ott nyaralni, kirándulni, csak van valami kellemes élménye a csehekkel kapcsolatban, csatlakozzon a Szeretem Csehországot Facebook oldalamhoz!
Ez a hely az egyik elsődleges úti célunk volt és nem is csalódtunk benne. Igaz, fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy egy magyar szívét mennyire dobogtatná meg az felvetés, hogy megnézhet egy erdei mohos lápot. Nem is láttunk erre egyetlen magyart sem. Pedig eszméletlenül szép táj annak, aki szereti a természetet.
Célszerű a parkolóban letenni a kocsit, máshol ugyanis tilos (némi parkolási díj azért van). Ez után egyenesen elindulunk a sétaúton, majd pár nyaraló mellett elhaladva döntenünk kell, elérve az erdő sarkát. Vagy egyenesen megyünk tovább a sárga jelzésen, vagy jobbra megyünk a kék jelzésen. Ha tovább megyünk egyenesen, akkor egy kicsit hosszabb úton jutunk el a járdás részhez, de megéri mivel egyrészt túrázni jöttünk, másrészt tényleg szép az erdő. Ha jobbra megyünk, akkor az út közvetlenül a járdás részre vezet. Mi persze a hosszabb úton mentünk. Ez kb. 40 perce séta, majd az útra merőlegesen feltűnik a járda, amely végig megy a láp felett. Kezdetben ingyenes, majd néhány száz méter után elérünk a pénztárhoz (ez az út két végén megtalálható). Az igazán szép rész ez után kezdődik: források, moha tobzódás, patakok, mocsár, erdő mindenhol. Igazából látni kell, hogyan tobzódik a természet. Egy idő múlva kétfelé ágazik az út, a kék megy tovább, végül elhagyja a mocsaras részt, mi viszont balra fordulva eljutunk a Nagy Tóhoz, amely nyílt felszíni vizű. Van egy kis kilátó rész kialakítva, mondanom sem kell, hogy sem itt, sem a járdás részen nem szabad lelépni azokról. Meg nem is igazán célszerű, mert a mocsár, láp azért veszélyes is lehet. Itt meg lehet csodálni a lápi ragadozó növényeket (Vénusz légycsapója, stb.). A tó vize sötétbarna a humusz-savaktól, nem tudom, hogy hal él-e benne, mivel halat nem láttunk. A táj idilli, a csend nyugtató, az emberek is csendben élvezik a tájat. Ez után visszaindultunk a parkoló felé, immár a rövidebb, kék úton. A természetkedvelőknek kiemelten javasolt hely!!!
Az összes, Zlaté Hory, Rejvíz-nél készített fotó ITT található!
Figyelem: ha valaki szereti Csehországot, szeret ott nyaralni, kirándulni, csak van valami kellemes élménye a csehekkel kapcsolatban, csatlakozzon a Szeretem Csehországot Facebook oldalamhoz!
Az idei cseh túránkat alapvető célja a Jeseník hegység (csehül: Jeseníky) és annak környezete volt. Jeseník egyébként egy város is, annak a Lázné (fürdő) része a Priessnitz féle gyógyfürdő hely. Ennyit a környék beazonosításáról. Ezen a részen egyébként korábban még egyáltalán nem voltam, viszont a látottak alapján kijelenthető, ez roppant sajnálatos. Azt is megállapítottam, hogy annyi a látnivaló erre felé, hogy ugyanezt az utat még egyszer megtehetem úgy, hogy teljesen más helyeket is meg tudok nézni, mint ahol az idén voltam.
Na de vissza a Praded-hez (ami Nagyapóra fordítható).
A felmenetelnek három módja van:
1. gyalog, ez igencsak hosszú, mivel az alsó parkoló feletti útszakasz magánút és csak más, fizetős módokon lehet tovább haladni. A felső parkoló szerintem úgy 7-8 km-re van innen, ami durván 14-16 km-el megnöveli a távot. Mi Lilivel ezt nem vállalhattuk.
2. autóval: ebben az esetben a kocsival be kell állni a sorba, majd gyorsan el kell gyalogolni a sorompó melletti kis házhoz és kérni egy parkoló jegyet, amire felírják a rendszámot (ezt egy füzetbe is bevezetik) és ha kinyitották a sorompót, akkor lehet csak felmenni (az egyik órában csak felfelé, a másik órában csak lefelé lehet közlekedni). Majd a felső parkolóban letéve a kocsit 250 KC parkolási díjat kell fizetni (2016).
3. Autóbusszal: amikor mi voltunk itt, 3 busz ment fel az adott konvojjal, tele emberekkel. Nem tudom, hogy mennyi a viteldíj, de szerintem már 2 utas esetében is talán praktikusabb a kocsival való felmenetel, mert az autóban mindent tudunk vinni magunkkal és csak a parkolónál kell eldönteni, hogy ténylegesen mi is kell. A busz időben semmi előnyt nem jelent az autóhoz képest.
Talán ezek a legfontosabb információk, mivel maga a túra az "csak" egy túra, igaz, igen szép helyen.
A kiinduló hely tele van turista házakkal (bennük vendéglők, sörözők). Itt sem engedik (mint ahogy máshol sem) a bódévárosok kialakulását, nincs lángosos, vattacukros, mézeskalácsos, és ami a legfontosabb zene sem. Csak csend. Az viszont meglepő, hogy mennyien jönnek ide (ami viszont a csehek ismeretében azért mégsem annyira meglepő), mindenki csendes, kulturált. Vannak kutyák is, ezek is csendesek, kulturáltak. Maga a túra nem nehéz, egy kiépített úton kell felsétálni a hegy tetejére (ami Csehország második legmagasabb csúcsa). Mindenhol tisztaság, a vandalizmusnak semmi nyoma. Mi kifogtunk egy eszméletlen szép időt, fényképészeti felhőkkel. Az út mellett kilátó pont épült, van foglalt forrás is. A hegytetőn van a TV torony, fel lehet menni a kilátó teraszra. Mint azt korábban már írtam, Lilit mindig is érdekelte a magasság, így most is felmentünk a kilátóba. Mit mondjak, pazar a kilátás. Végig látni az út nyomvonalát, ahol jöttünk. Ami magyar vonatkozásban mindig felbosszantott, az az, hogy milyen felárakat kérnek mondjuk a vendéglősök, ha pld. egy ilyen helyen üzemeltetik a vendéglőjüket. Gyakorlatilag egész Csehországban (talán Prága kivétel) durván egységárak vannak az azonos ételekre (némi kilengéssel), itt is gyakorlatilag ugyanazok voltak az árak, mint lent. Tele is volt az étterem. Lefelé bérelni lehet hegyi rollert is, ha jól emlékszem 170 KC volt az ára. Bukósisakot is adnak hozzá. Ezt egy kicsit sokalltuk, meg végül is azért jöttünk, hogy gyalogoljunk.
Mindenkinek javaslom ezt a helyet!!!!!
A Webcímre a fotóalbum címét tettem fel!
Megjegyzés: egyetlen magyart sem láttunk erre felé!
Az összes, Malá Morávka, Praděd-en készített fotó ITT található!
Figyelem: ha valaki szereti Csehországot, szeret ott nyaralni, kirándulni, csak van valami kellemes élménye a csehekkel kapcsolatban, csatlakozzon a Szeretem Csehországot Facebook oldalamhoz!
A Praded környékén azért más látnivaló is található, ilyen például ez a szurdok. A kettő úgy ér össze, hogy a szurdok végén van egy nagyon meredek szerpentines kijárat, ez pontosan a felső parkolóba visz, ahol a kocsit le kell tenni a Praded-es túrához.
A szurdok bejáratánál kis parkoló található, innen indul a túra felfelé. Önmagában nem nehéz a terep, az esetleges nehézségek abból adódnak, hogy maga a turistaút eléggé hepehupás, zömmel sziklákon kell menni, de ahol nincs termett szikla, ott ezt azzal pótolták, hogy leraktak oda is. Ez arra persze jó, hogy ne sárban gyalogoljon az ember egy jó esős nap után, de rendkívül igénybe veszi a lábat. Tehát csak jó túracipővel szabad ide eljönni. A túra három szakaszra oszlik. Az első egy viszonylag szokásos patakvölgy, szép, de igazából "csak" ennyi. Ettől persze végig kell menni rajta. A második szakasz egy olyan részen megy át, ahol nemrég nagy szél pusztíthatott, hatalmas területen kidöntötte a fákat. Mivel a nap besütött ide, viszonylag magas aljnövényzet alakult ki, ettől a kilátás egy kicsit hátrányt szenved. Itt már elkezdődnek a fa járdák és lépcsők is megjelenni. A legszebb rész a harmadik, itt tobzódik a természet és igen látványosak a lépcsős szakaszok is. Jobbra láthatunk egy gyönyörű vízesést, ahol szálakban folyik le a víz. Felfelé haladva össze szűkül a völgy és egyre több a lépcső. A növényzet olyan, mintha bármelyik pillanatban előjöhetne egy dinoszaurusz, teljesen ősi a hatása. Majd nemsokára eljutunk a parkolóba menő szerpentin aljába. Ezen is egy kicsit elindultam felfelé, de kb. 1/3 úton visszafordultam, mivel nagyon meredek volt és csúszós. Ezt a szakaszt leszámítva, nem kell nordic walking bot ide. Amúgy nem érdemes sokat írni erről a helyről, ezt látni kell!
Megjegyzés: egyetlen magyart sem láttunk erre felé!
Az összes, Malá Morávka, Bílá Opava szurdokban készített fotó ITT található!
Figyelem: ha valaki szereti Csehországot, szeret ott nyaralni, kirándulni, csak van valami kellemes élménye a csehekkel kapcsolatban, csatlakozzon a Szeretem Csehországot Facebook oldalamhoz!
